Egyetlen találkozón bayonne. Mexikói függetlenségi háború – Wikipédia
Előzmények[ szerkesztés ] Politikai, társadalmi és gazdasági helyzet Új-Spanyolországban[ szerkesztés ] Új-Spanyolország társadalma a Az állam élén a spanyolok által kinevezett alkirály állt.
- Áttekintés[ szerkesztés ] Kisebb fegyveres egységek már az első világháború ideje alatt már -től szerveződtek cseh és szlovák önkéntesekből.
- auxx.hu - "Külföld" rovat listázása
- Szor tudni korona
Az os egyetlen találkozón bayonne után a terület két fő részre tagolódott: az egyik részt a belső tartományok provincias internas alkották, a másikat a 12 intendencia, amelyek partidókra, azok pedig községekre municipalidades oszlottak. Vezetőik rendre az intendánsok, az alcalde mayorok és a subdelegadók voltak. A leggazdagabb társadalmi rétegbe a kereskedők, a bányatulajdonosok, a politikai bürokraták, a hadsereg vezetői, a főpapság, a földbirtokosok, az állattenyésztők és az iparosok tartoztak; ők többnyire európai származásúak voltak.
A legalsóbb és egyben legnépesebb osztályokat a kézművesek, napszámosok, peónokvalamint a falusi, speciális munkával nem rendelkező lakosok alkották, akik leginkább különféle indián törzsekhez tartoztak. Elterjedt volt a rabszolgatartás is. Teljes befolyással volt az oktatásra és a kórházi ellátásra, ezáltal az emberek mindennapi életére is.
Az egyház tagjai között ugyanúgy megfigyelhető volt a származási és vagyoni különbségek alapján történő rétegződés, mint a társadalom többi részében. A spanyol politika azonban arra irányult, hogy az egyetlen találkozón bayonne nyersanyagokat megszerezze, saját feldolgozott áruinak pedig felvevőpiacául szánta a tengeren egyetlen találkozón bayonne területeket.
Az intendenciák os létrehozása jelentősen javította egyetlen találkozón bayonne adórendszer hatékonyságát. A fővárost összekötötték a kor legjelentősebb városaival: Veracruz és Acapulco kikötőivel, ChihuahuávalSan Luis PotosívalValladoliddal és Guadalajarávalvalamint Guatemala irányába is vezetett egy út. A postakocsijáratok rendszeresek voltak, az arrierók pedig a városok közötti áruszállítást oldották meg, főként állatkaravánok segítségével. A gazdagabb földbirtokosok igyekeztek folyamatosan terjeszkedni, jórészt az őslakos indiánok kárára, a kreolok közül felemelkedő arisztokrata csoportok politikai hatalomra kezdtek vágyni, születőben volt a kapitalizmus, ám a régi rendszerhez ragaszkodó vezetők ellenálltak az újító folyamatoknak.
Súlyosbította a helyzetet a mezőgazdaság egy-egy évi visszaesése és az e miatti éhínségek. Egyes csoportok ragaszkodtak a régi rendszerhez és az egyház befolyásának megtartásához, míg mások a francia forradalom szabadelvű eszméit dicsőítették.
Március közepén azonban Madrid mellett kitört az aranjuezi felkelésmelynek közvetlen következményeként a Bourbon-házhoz tartozó IV. Egyetlen találkozón bayonne spanyol király lemondásra kényszerült fia, Ferdinánd javára. Napóleon ezért összehívta a spanyol királyi családot Bayonne -ba, ahol május 6-án Ferdinánd visszaadta a koronát Egyetlen találkozón bayonne, aki viszont egy nappal korábban már megegyezett Napóleonnal, hogy jogait rá ruházza.
Májustól kezdve az ország városaiban sorra szerveződtek a helyi önkormányzatok szerepét átvevő franciaellenes juntákmajd szeptemberben Madridban megalakult az ezeket összefogó Junta Central Suprema Legfelsőbb Központi Junta is. Mindezek folyományaként az elkövetkezendő években Spanyolország a franciák elleni harccal, az általuk függetlenségi háborúnak nevezett félszigeti háborúval volt elfoglalva, többek között ezért vált lehetővé, hogy az amerikai területeken megerősödhessenek a spanyolellenes mozgalmak.
A helyiek többnyire támogatták a franciaellenes harcot, hűségesek voltak VII. Ferdinándhoz, de amikor hírt kaptak a juntákról, többen saját hasonló szervezkedésekbe kezdtek.
Ezért július én a mexikóvárosi városvezetők gyűlésén, José de Iturrigaray alkirály jelenlétében felolvasták a Representación című írást, amelyben azt követelték, hogy amíg a törvényes uralkodók fogságban vannak, addig Új-Spanyolországban a hatalmat egy, a nép képviseletében tevékenykedő kormányzat vegye át Iturrigaray alkirály irányítása alatt.
Augusztus 9-én újabb társkereső öröm ült össze Mexikóvárosban az alkirály részvételével, ahol egyrészt kimondták, hogy nem vetik alá magukat egyetlen spanyolországi juntának sem, másrészt megfogalmazták ugyanazokat a törekvéseket, mint júliusban, de annak ellenére, hogy függetlenségről egyelőre szó sem esett, az európai spanyol hatalom hallani sem akart ezekről a célokról, az inkvizíció még be is tiltotta az olyan írások olvasását, amelyek hasonló követeléseket tettek: Bernardo del Prado y Ovejero inkvizítor például egyenesen eretnekségnek nevezte a szuverenitás megfogalmazását.
Szeptember 6-án nyomatékosan felszólították az alkirályt, hogy ne hívja össze a tervezett kormányzati juntát, ezért másnap Iturrigaray a fővárosba rendelt két hozzá hű katonai sereget: az új-galiciai dragonyosokat egyetlen találkozón bayonne a celayai gyalogságot.
Primo de Verdad néhány hónap múlva a börtönben máig tisztázatlan körülmények között elhunyt.
Soha nem látott nagyságú prémiumot kaphatnak idén a nyugdíjasok
Egyre több titkos csoportosulás kezdett működni a korábbi szervezkedésekhez hasonló célokkal, főként Mexikóváros környékén és a mai QuerétaroGuanajuato és Michoacán egyetlen találkozón bayonne területén. Tagságukat többnyire jó körülmények között élő kreolok alkották, tevékenységüket irodalmi és művészeti célú gyűléseknek álcázták egyetlen találkozón bayonne egymástól elszigetelten próbáltak működni, hogy ha egyik-másik lebukik, ne veszélyeztethesse a többit.
Céljuk szintén egy spanyoloktól független kormányzat létrehozása volt. Néhány gyűlésükön az akkor már hadnagy rangú katona, Agustín de Iturbide is részt vett, de nem értett egyet a függetlenség tervével, ezért — néhány történész Mariano Michelena későbbi tanúvallomására alapozott következtetése szerint — elárulta az összeesküvést. Közvetlen bizonyíték azonban nincs arra, hogy tényleg ő volt az áruló, de az biztos, hogy december én az összeesküvés lelepleződött, több résztvevőt börtönbe zártak.
Leírás a társkereső gyűléseket zenés irodalmi esteknek álcázták, a résztvevőket az Academia Literaria irodalmi akadémia nevű társaság tagjainak vagy Los Apatistasnak közönyösök nevezték, mivel úgy tüntették fel magukat, mint akik mindennel szemben közönyösek, ami nem a művészettel kapcsolatos. Az összeesküvés résztvevőinek pontos száma nem ismert, valószínűleg összesen néhány százan voltak, de vannak történészek, akik körülire becsülik ezt a számot.
Sánchez háza mellett összesen legalább 14 másik helyszínen is tartottak gyűléseket, két épületben pedig a tervezett harchoz gyűjtöttek fegyvereket és lőszert. A tagok valószínűleg esküt tettek életükre, hogy nem árulják el a szervezkedést. Hidalgo, Dolores papja, a valladolidi Colegio de San Nicolás korábbi rektora először augusztusban került kapcsolatba a Epigmenio Gonzálezzel, aki ismertette a terveket egy fegyveres harc kirobbantásáról, majd egy független császárság kikiáltásáról.
Hidalgónak először nem minden részlet tetszett, de Ignacio Allende végül meggyőzte, hogy támogassa a mozgalmat. Nyáron úgy tervezték, a fővárosba történő győzedelmes bevonulásra december én kerülhet sor. Árulásuk következtében a magát kívülállónak álcázó Domínguez a hatóságokkal együtt kénytelen volt a González-házba vonulni, melyet átkutattak és rábukkantak a fegyverekre. Ezért szeptember én rajtaütés kezdődött: számos összeesküvőt letartóztattak.
Ugyanennek a napnak a reggelén Josefa Ortiz de Domínguez megbízta Ignacio Pérezt, a városi börtön parancsnokát, aki az összeesküvők kéme volt, hogy menjen San Miguelbe és értesítse Allendét és Hidalgót a történtekről.
Őket nem találta ott, de Juan Aldamát igen, aki ezután Allendét értesítette, és ketten Doloresbe mentek Hidalgóhoz. Hidalgóék úgy látták, nincs más lehetőség, a harcot azonnal el kell kezdeni. A híres kiáltás pontos szavai ma sem ismertek, a különböző leírások különböző változatokat említenek, de annyi bizonyos: VII. A jelentős részben indiánokból, földművesekből és napszámosokból álló sereg katonailag teljesen képzetlen volt, fegyvereik is alig voltak legfeljebb íjak, karók, kapák, kaszák, parittyákés családtagjaik: nők és gyermekek is kísérték őket útjaik során.
El Pípila emlékműve Guanajuatóban Szeptember án azonnal elindultak San Miguel el Grande irányába, útközben az atotonilcói Názáreti Jézus-szentély mellett elhaladva Hidalgo magához vette az ottani, Guadalupei Szűzanyát ábrázoló zászlót és feltűzte egy lándzsa nyelére.
Ez a zászló vált a függetlenségi harc szimbólumává. Este megérkeztek San Miguel el Grandébe, ahol Domingo Allende házában gyűlést tartottak és Hidalgót a felkelés vezérévé, jefe superiorrá választották, majd szeptember én Celayában egyetlen találkozón bayonne városvezetők közreműködésével az immár 50 fősre duzzadt hadsereg tábornokává nevezték ki. Salamancán és Irapuatón keresztülhaladva án érték el Egyetlen találkozón bayonne sor került a háború első csatájára.
A várost védő Juan Antonio Riaño és mintegy spanyol katonája a többszöri felszólítás ellenére sem adta meg magát és az Alhóndiga de Granaditas nevű erődített magtárban rendezkedett be.
Háromnapos a hír, hogy a magyar férfi kézilabda-válogatott a londoni játékokra készülve Dunkerque-ben megverte a világ- és olimpiai bajnok Franciaországot. Az akkoriban szintén ötkarikás erőpróba előtt álló csapatunk nyolc éve is játszott ebben a felállásban egy meccset csak éppen Strasbourgbanés nyolc! Az athéni olimpián a házigazda görögök ellen a látszat ellenére könnyű volt — bezzeg a franciákkal A magyar kézilabda- sőt általában a sportbarátoknak olyan jó dolguk volt ben, hogy — az idei, londoni játékokkal szemben — mindkét válogatottunkért szoríthattunk Athénban.
Az egyik felkelőnek, egy Jesús Martínez de los Reyes nevű bányásznak közismert nevén El Pípilának egy kőlap védelmében sikerült odajutnia a magtár bejáratához, melyet fáklyájával felgyújtott, így a sereg beözönölhetett az épületbe, ahol jelentős számbeli fölényüknek köszönhetően hamarosan kivívták a győzelmet. Francisco Xavier Venegas alkirály ezért elrendelte a fenyegetett városok védelmének megerősítését és 10 pesós vérdíjat tűzött ki Hidalgo, Ignacio Allende és Juan Aldama fejére.
Az egyház sem maradt tétlen: Egyetlen találkozón bayonne püspöke, Manuel Abad y Quiepo és Juan Cruz Ruiz de Cabañas guadalajarai püspök is kiátkozással sújtotta a felkelők vezéreit. Október én Acámbaro városában Hidalgót, az addigi tábornokot generalt még magasabb szintre emelték: generalísimóvá választották, Ignacio Allendét pedig capitán generallá nevezték ki.
Amikor Charo és Indaparapeo között haladtak, José María MorelosCarácuaro papja megjelent régi ismerőse, Hidalgo előtt egyetlen találkozón bayonne jelentkezett a harcosok sorába.
Hidalgo azzal bízta meg, hogy szervezze meg a felkelést a déli területeken és próbálja meg elfoglalni Acapulco kikötőjét. A sereg ezután Maravatíón keresztül ahol Hidalgo titkárává tette Ignacio López Rayónt Toluca irányába vonult, ahová október án érkeztek meg. A helyiek valóságos népünnepélyt rendeztek tiszteletükre, a Szent Ferenc-templomban még hálaadó misét is bemutattak.
Október án a Monte de las Cruces-i csatában szabad sajtó kék nyilvánosan őt keresik sok tízezer fős felkelő had győzelmet aratott a spanyolok néhány ezres seregén Trujillo és néhány embere, köztük Agustín de Iturbide a városba menekültazonban a győzelem után letáboroztak és nem haladtak tovább Mexikóváros felé.
Allende javasolta ugyan a város megtámadását, mert úgy vélte, ezzel döntő csapást mérhetnek ellenségeikre, Hidalgo azonban máig ismeretlen okokból a nyugatra történő visszavonulás mellett döntött. A spanyolok, amikor ezt megtudták, az elkövetkezendő napokban propaganda céljából azt kezdték terjeszteni, a Monte de las Cruces-i csata valójában az ő győzelmükkel zárult.
Mexikói függetlenségi háború
A visszavonulás miatt a felkelők mintegy fele csalódottságában elhagyta a sereget. Francisco Xavier Venegas alkirály üzenetet küldött Querétaróba és Félix María Calleja segítségét kérte, aki azonnal útnak is indult és november 7-én Aculcónál vereséget mért Hidalgo megmaradt, még mindig jelentős létszámú hadára. Ezután Allende Guanajuatóba, Hidalgo Celayán és Salamancán keresztül ismét Valladolidba vonult, hogy meggyengült hadait újjászervezze, így a spanyolok Agustín de Iturbide és Mariano García Ríos vezetésével vissza tudtak foglalni több fontos déli várost: CuernavacátTaxcót és Igualát.
Szülőföldjén, San Pedro Piedra Gorda környékén mintegyigaz, rosszul felfegyverzett embert állított csatasorba, majd Zacoalco felé vezető egyetlen találkozón bayonne több falu lakosságát is meggyőzte, álljanak az oldalára. November egyetlen találkozón bayonne Zacoalcónál győztes csatát vívott, majd Guadalajara felé indult. A város spanyol kapitánya és a püspök is szervezkedni kezdett a város védelme érdekében, de amikor a közeli települések lakosságát fel akarták fegyverezni, azok nagy része Torreshez csatlakozott, aki így már 20 fősre növelt seregével november én könnyedén el tudta foglalni a várost.
Eközben azonban Guanajuatót november egyetlen találkozón bayonne Calleja és Manuel Flon visszafoglalta a spanyolok számára, így Allende távozni kényszerült: ő is Guadalajarába indult. A táncoktatás egyetlen mainz guadalajarai kormánya[ szerkesztés ] Hidalgo és társai ezután hosszabb időre letelepedtek Guadalajarában, ahol egy kormányzat létrehozásába fogtak. November én Hidalgo kiadott egy rendeletet, amelyben eltörölte a rabszolgaságot és számos adót, köztük a dohány és a puskapor jövedéki adóját, december 5-én pedig úgy rendelkezett, minden föld azok tulajdonába kerüljön, akik ott élnek és megművelik.
December án felhatalmazták Pascasio Ortiz de Letonáthogy a kormányt képviselje az Amerikai Egyesült Államokkal tervezett tárgyalásokon.
Két nappal később Hidalgo a néphez intézett kiáltványában kimondta Mexikó függetlenségét Spanyolországtól, de arról nem tett említést, hogy az új állam VII. Ferdinándhoz hogyan viszonyul.
Csehszlovák Légió
A kormány január elsején kiadott rendeletében kimondta, hogy semmisnek tekint minden olyan megállapodást, amit a franciák fogságában őrzött király köt. Rafael Iriarte elfoglalta Aguascalientestnovemberben pedig a függetlenségi harcosok Zacatecas városát is elérték.
Mivel a települést irányító Santiago de la Laguna grófja nem viszonyult hozzájuk ellenségesen, elismerték az intendenciát irányító kormányát, azonban hamarosan a harcoló feleket kibékíteni próbáló kormány két pártra szakadt, majd feloszlott. A várost a későbbiekben többször elfoglalták a felkelők és a spanyolok is, végül ben Félix María Calleja kezére került.
Mercado így november án megérkezett Tepicbemelynek lakói csatlakoztak a függetlenségi mozgalomhoz, november legvégén vagy december 1-jén pedig San Blas kikötője is egyetlen találkozón bayonne kezébe került.
Bár a spanyolok mindössze en voltak, a felkelők pedig 90 en és 85 ágyúval is rendelkezteka csata során a már nyerésre álló felkelők egyik lőporszállító kocsiját egy oda hulló gránát felrobbantotta, ami akkora zavart okozott soraikban, hogy a helyzet pillanatok alatt megfordult, és a katonailag jól képzett spanyolok képesek voltak gyors győzelmet aratni, egyúttal megszerezték a függetlenségiek ágyúinak és más fegyvereinek többségét is.
Igaz, egy jelentős veszteséget ők is elszenvedtek: a menekülőket üldözőbe vevő egyik spanyol parancsnokot, Manuel de Flont a felkelők egyetlen találkozón bayonne, elfogták, és ott helyben megölték. Mexikóvárosban ünnepségeket rendeztek és egy egyházi felvonulást is tartottak, melyen részt vett az érsek és maga Venegas alkirály is, aki azoknak a katonáknak, akik részt vettek a spanyol győzelemmel zárult csatákban, kitüntetést adományozott.
Hamarosan megérkeztek Aguascalientesbeahol kissé rendezni tudták soraikat, Juan Aldama mellett a szétszóródott harcosok egy része is visszatért hozzájuk, valamint Iriarte fős csapatával is egyesülni tudtak.
Helyét Ignacio Allende foglalhatta el. A parancsnokságot előbb felajánlották Mariano Abasolónak és Joaquín Ariasnak is, de egyikük sem fogadta el, pedig ők képzett katonák voltak. Amikor azok én megérkeztek, Egyetlen találkozón bayonne a felkelők vezetőjének, Ignacio Allendének felajánlották, hogy segítenek nekik átkelni a sivatagon és azt mondták, hogy Acatita de Bajánban elegendő vízhez is juthatnak. Amikor azonban beértek a faluba, kiderült, hogy csapdáról van szó: Elizondo emberei bekerítették őket és kijelentették: a király nevében foglyul ejtik őket.
A túlerővel szemben egyedül Allende próbált meg ellenállni, amikor egyetlen találkozón bayonne megpróbálta elsütni fegyverét, rálőttek. Életben maradt, de fia, Indalecio a helyszínen életét vesztette.
A fáradt, éhező és reményvesztett felkelőhadból akik között nők, gyermekek és öregek is akadtak szép számmal könnyűszerrel ejtettek kb.
A foglyul ejtett vezéreket is megkötözték egyetlen találkozón bayonne először a falu erődjébe zárták őket, majd Monclovába, végül Chihuahuába szállították, ahol június án Aldamát, Allendét és José Mariano Jiméneztjúlius án pedig Hidalgót is kivégezték.
Április elsején Puerto de Piñonesnél csatára került sor a felkelők és az üldözők között, amelyből Rayón serege került ki győztesen; jelentős mennyiségű fegyvert is zsákmányoltak. Április én bevették az akkor éppen megint spanyol kézen levő Zacatecast, majd ágyúöntésbe és puskaporgyártásba kezdtek, hamarosan pedig tovább vonultak Zitácuaro felé.
November 7-én Técpanban a Galeana testvérektől megkapta első, kis méretű ágyúját, az El Niñót. November én Morelos kiadott egy hirdetményt, amelyben a rabszolgaság eltörlését muszlim megismerni ingyen a társadalmi osztályok közötti különbségek megszüntetését sürgette. Morelos tevékenysége nyugtalanította az alkirályt, ezért Juan Francisco París csapatait küldte ellene, ám december 8-án El Veladerónál a felkelők visszaverték őket, sőt öt nappal később Sabanánál újra elhárítottak egy királypárti támadást.
Itt belekezdett egy saját kormányzat megszervezésébe. Galeana sikerrel járt: én megérkezve a haciendába nem csak újabb harcosokat állított a maga oldalára és nem csak fegyvereket hozott magával, hanem azt is elérte, hogy a Ülés nő mali család több tagja LeonardoMiguelVíctorMáximo és Nicolás [29] csatlakoztak a mozgalomhoz.
Útközben David Farót és Mariano Tabarest az Amerikai Egyesült Államokba küldte, hogy segítséget próbáljon szerezni, de nem jutottak el céljukig. Egyetlen találkozón bayonne án Tixtlában találkozott Vicente Guerreróvalmajd kiadott egy hirdetményt egy új, nemzeti rézpénz bevezetéséről, foglalkozott az indián falvak egyetlen találkozón bayonne problémáival, valamint írt egy levelet Ignacio López Rayónnak is, amelyben egy felkelő junta megszervezéséről elmélkedett. Augusztus én visszatért Chilpancingóba, majd egyetlen találkozón bayonne nappal később Juan Antonio Fuentes csapataitól elfoglalta Chilapát, ezután Técpanba, végül El Veladeróba ment.
Október közepén ismét Chilapa, november közepén pedig Tlapa volt a célja. A Zacatlánban berendezkedő Osorno a következő években több győztes csatát is megvívott, áprilisában pedig emberei elfoglalták a bányái miatt fontos Real de Minas de Pachucát is.
Ferdinánd spanyol király jogait, azaz elismerné őt uralkodóul. Calleja azonban válasz helyett elrendelte Rayón elfogását, aki néhány kisebb fegyveres ütközet megvívása után megérkezett Zitácuaro városába. A környékről élelmiszert és takarmányt gyűjtetett be, eltorlaszoltatta a városba vezető utakat és árkot ásatott a város köré. A három tag hűséget esküdött VII. Ferdinándnak, néhány nap múlva pedig Morelos is csatlakozott hozzájuk. Céljuknak a kormányzást, az igazságszolgáltatást és a katonai ügyek intézését határozták meg, sőt, pénzügyi reformokat és egy új pénz kiadását is tervezték.
Megpróbálták összefogni egyetlen találkozón bayonne néha saját szakállukra tevékenykedő felkelőcsapatokat, és megpróbálták megtiltani a fosztogatást ennek érdekében például zsoldot ajánlottak a katonáknak.
A vezérek többsége elfogadta és elismerte a juntát, ám néhányan nem, köztük Albino García Ramos és a Villagrán-testvérek. A testület összesen mintegy 50 falu fölött rendelkezett, főként Michoacánban és környékén.
Ő azonban nem hallgatott a papra, ezért Calleja 10 pesós vérdíjat tűzött ki Rayón fejére. Calleja elfoglalta a várost és a egyetlen találkozón bayonne is facebook single würzburg, a junta tagjai elmenekültek. Itt kezdték kiadni José María Cos segítségével a függetlenségi mozgalom legjelentősebb lapját, az El Ilustrador Nacionaltkésőbb megjelent az El Ilustrador Americano első száma is.
- Szekeres Zoltán Világtörténelem évvel ezelőtt,
- A legjobb társkereső európában
- Mexikói függetlenségi háború – Wikipédia
- Haute marne nők ülések
- Görbiczék visszavágtak a drámai vb-döntőért - NSO
- Hallgató know kérdőív
- A helyszíntől mintegy nyolc kilométerre található Bayonne-ban a többségében fiatalokból álló felvonulók antikapitalista és a rendőrökkel szemben ellenséges szlogeneket skandálva próbáltak áthatolni a városközpontban felállított biztonsági kordonokon.
- Gazdaság: Könnygázt vetettek be a G7 elleni tüntetésen Bayonne-ban | auxx.hu
egyetlen találkozón bayonne Eközben Rayón elkészítette első alkotmánytervezetét, az Elementos de nuestra Constituciónt, mely nagyrészt a cádizi alkotmány és néhány angol törvény mintájára készült, és amely elismerte VII.
Ferdinándot uralkodóként. Ez utóbbival Morelos nem értett egyet. Ennek első jelei akkor jelentkeztek, amikor David Faro és Mariano Tavares csatlakozott a felkelőkhöz. Ők néhány hónap múlva szemmel láthatóan eltávolodtak a függetlenségi eszmétől, ennek ellenére, és Morelos ellenkezését is figyelmen kívül hagyva, Rayón az előbbit ezredessé, utóbbit brigadérossá nevezte ki.
Ezt sikerült elfojtani anélkül, hogy jelentősebb károkat okozott volna a mozgalomban, de a történtek hatására Morelos és Rayón viszonya visszavonhatatlanul megromlott. December 3-án bevette Chiautla de la Saltén Izúcarba érkezett, ahol egy héttel később visszaverte a spanyolok támadását, újabb egy nappal később pedig csatlakozott hozzá a hadvezetésben később tehetségesnek mutatkozó jantetelcói.
