Bécs kislemez találkozik
Fan Clubra és különféle lemezritkaságokra is kitért. Most pedig, hogy a Part Lies, Part Heart, Part Truth, Part Garbage slágerválogatáson publikált utolsó stúdiófelvételek köztük a két klip et is kapó We All Go Back To Where We Belong kislemezdal után a rajongói klubnak szánt legutolsó kislemez is postázásra került, egy zárt körű bécsi koncertre való visszaemlékezéssel köszönünk el végleg Michael Stipe -éktól — és ezt visszaemlékezést egy R.
Fan Club-tag írta meg a Recorder felkérésére. Mivel semmilyen hangszeren nem játszom, az énekhangomnál pedig már csak a megjelenésem rosszabb, kicsi az esélye, hogy lemezszerződést akar ajánlani, szóval csak az egyik hetilapban bécs kislemez találkozik játékról lehet szó, amire beküldtem a megfejtést.
Valóban ez a helyzet, nyertem 2 db buszjegyet! A busz november 6-án, pénteken kora délután indul Budapestről, megáll Bécsben egy Orpheum nevezetű helynél, majd néhány órával később elindul vissza a kiindulási ponthoz.
A lényeg persze az, ami ebben a bizonyos néhány órában történik: egy R. A buszon kb. Mindenki magában, lélekben, de kellő izgatottsággal készül a nagy eseményre, nincs nagy hangzavar Bécs felé.
A helyszín egy kisebbfajta színházteremre emlékeztet székek nélkül, a közönség nagy része összesen párszáz ember nálunk hamarabb érkezett, úgyhogy Peter Buck oldalán nagyjából a A zenekar három kísérőzenésszel lép színpadra, bele is csapnak kezdésként a Losing My Religionbe, a hangulatra így az első pillanattól kezdve nem lehet panasz.
A Lotus-New Test Leper-Fall On Me-Parakeet négyes után Michael Stipe már sztorizós kedvében van, és a következő bécs kislemez találkozik Electrolite felkonferálva elmondja, mekkora hülyeségnek tartja az egész ezredfordulós cirkuszt, bécs kislemez találkozik At My Most Beautiful előtt pedig a zoknijáról mesél.
A zenészek bemutatása után a vadonatúj albumon kissé talán puhán szóló The Apologist a hangsúlyosabb gitárnak és dobnak köszönhetően bámulatosan kel életre, a So.
Central Rain pedig a zenekar korai időszakát idézi fel. Ha mindez nem volna elég, az extra gitárszólóval megtoldott Country Feedback alatt singles illertissen Michael is elérzékenyül, majd a Walk Unafraid pörgeti fel a bíztatásra már rég nem szoruló közönséget, hogy végül a Man On The Moon zárja a főprogramot — az éneklést és ugrálást a dal vége felé elhallgató hangfalak sem zavarják meg. Az utolsó betervezett dal az aktuális kislemez Daysleeperde mivel a bécs kislemez találkozik nincs kedve befejezni a koncertet a közönségről nem is beszélvea színpad közepén összegyűlve vitatják meg a továbbiakat.
A magához térő hangrendszernek köszönhetően végül méltóképpen zárul a koncert, amit senki nem akart befejezni. A fellépés után a kiadó munkatársai találkoznak a zenekarral is, és aláíratják a rajongók jegyeit: van amelyiken szerepel mindhárom tag kézjegye, van bécs kislemez találkozik csak kettő vagy egy aláírás, de ez már aligha befolyásolta bárki estéjét is.
Szeili Balázs az Iggy Pop-féle The Passanger valóban elképesztő élő előadása az as bécsi koncerten, amit az említett technikai baki sem tudott elrontani: Ajánlott bejegyzések:.