Azt állítja, hogy flörtölni csintalan

S ami van se városias. A pap, néhány mesterember, a boltos, a nótárius és a bíró járnak kaputban. A többi egyszerű parasztság, mely nagyobbrészt angolul beszél.

Mert megfordult a világ. Azelőtt latinul beszéltek a kaputosok egymás közt, hogy a parasztok ne értsék őket, most a parasztok beszélnek angolul egymás közt, hogy az urak ne értsék. Félszázaddal ezelőtt történt itt az elbeszélendő epizód az »Arany Bogárhoz« címzett vendéglőben, mely most is a régi karban áll, csakhogy most sárgára van meszelve és »New-York városához« neveztetik. Akkor jó bort mértek benne, most gyalázatos pancsot, ami azonban a bogarakat illeti, bogarak inkább most vannak ott nagyobb számmal, mint azelőtt — az igaz, hogy nem aranyból való bogarak.

Özvegy Huszák Sámuelné, a vendéglősné, nagy rendet és tisztaságot tartott; a három vendégszoba, hogy flörtölni csintalan az emeleten van, olyan volt mindig, mint a kristály, csak lent az ebédlőben panaszkodtak a vendégek a sok légy miatt, s Huszákné asszonyomnak innen maradt fenn egy mondása, amiből nyilvánvalóan kitetszik a szellem elsősége a többi múlandó dolgok fölött; mert Huszák Anna már harminc éve ott fekszik a völgyben, a temetőben; a kicsi, piros szobaleány, a Zsuzska, aki akkor itt sürgött-forgott hogy flörtölni csintalan a kurta rokolyában, hasonlóképpen hamu már valahol; a poharak, tányérok, amelyekből akkor ittak-ettek, rég összetörtek bizonnyal, de a Huszákné mondása még mindig él, s minden nyáron felidéztetik a legyek szaporasága idején.

Legjobban megmondá azt a boldogult Huszákné, mikor a vendégei zaklatták, hogy mi lesz már ezekkel a legyekkel, melyek minduntalan belepotyognak az ételekbe, italokba? Hát mi lenne — pattant fel —, ősz elején erre vándorolnak majd a fecskék nagy seregekben, s egy délután azt állítja őket. Csúfságból aztán a »fecskék vendéglőjének« nevezték el a Huszákné fogadóját, s még ma is így mondják Pelsőcön, dacára új, büszke címének.

A fecskék vendéglője voltaképpen nagyon hanyatlott újabban, virágkorát özvegy Huszákné idejében élte és azelőtt. Most igazán csak a fecskék utaznak arra keresztül, de widdle társkereső régi jó időkben lengyel urak jártak át sűrűn vadászatokra a magyar urakhoz, s itt háltak meg, néha kártyáztak is azt állítja pénzbe, valamint a szülők is erre vitték leányaikat Besztercebányára s fiaikat Selmecbányára, az iskolákba.

Azt állítja és marhakereskedők váltig úton voltak, s gavallérmódra viselték magukat. Azon a csikorgó éjszakán is, melyről történetünk szól, két lengyel úr szállt ott, akik valami örökségi ügyben utaztak, de a nagy hideg miatt nem merték az útjokat tovább folytatni.

Meg kell adni, hogy mérges, kemény tél volt e tájon — ezt Görgey bizonyíthatná legjobban, aki ott közel feküdt a bányavárosokban. Mert ugyanis az Hja, bizony keresett emberré vált az idén úgy a kályhásmester, Plesán József, valamint Kripuska, a hogy flörtölni csintalan. De a szóban forgó nap ha jól tudom emlékezetből, január 7.

• A sms kora átveszi a randevúk világát, és csak akkor van értelme, ha elsajátítja a művészetet, és megtanulja, hogyan kell flörtölni egy lánynál a szöveg felett.

Moszkvába való mulatság ez — hogy fújná oda az ördög! Kivált este felé még talán a farkasok foga is vacogott az erdőkben. A verebek, sármányok holtan potyogtak alá, amelyek nem voltak okosak a kazlakba és a házfedelek zsupjába hogy flörtölni csintalan. Az utca néptelen volt, csak egy-egy eb csatangolt odakünn, s szájából mint füstoszlop dőlt ki a meleg pára. Mindenki behúzódott a hajlékába, úgy, hogy az utazó egy kihalt városnak gondolta volna Tótpelsőcöt, ha nem füstölgött volna minden kémény, jelezve, hogy bent, a hóval borított fedelek alatt, vidám tüzek pattognak, s vacsora sül-fől és sistereg a bográcsokban, hogy flörtölni csintalan.

Maga az »Arany Bogár« azt állítja csendesebb a szokottnál; az ivóban, ahol a parasztok iddogálnak estenkint, teljes sötétség van. A kriminális hideg otthon tartja az embereket, pedig ha valaha, ebben az esztendőben érdemes kocsmába járni, mert ott szedi fel az ember a harci híreket.

Egymást keresztező utasok hozzák. Akik jobbról jönnek, a német táborról tudnak híreket, akik balról jönnek, azok a magyarokról mesélnek egyet-mást.

De az ivóban még sincs senki. Csak az extraszoba ablakai vannak kivilágítva, s az itt szorult utazó vendégek ülnek körül két asztalt: egy losonci família, férj, feleség és azt állítja kisasszony, lakodalomra mennek Zólyomba, de éjszakára itt maradnak és a középső háromágyas szobát foglalják el az emeleten, a másik asztalnál két lengyel úr ül, akik szintén csak reggel utaznak el Lest felé.

Mindezt látni lehetne kívülről is, ha az ablaküvegek nem volnának erősen bevonva jégvirágokkal, de így már csak legjobb lesz beljebb kerülni. Pompás világ ez itt egészen, derült, barátságos, nyájas arcok, nyájas gyertyafény de a legnyájasabb a nagy zöld cserépkályhafölséges hogy flörtölni csintalan szállong a levegőben, s ingerlő szoknyasuhogás támaszt hűs áramot, amint a szép, gömbölyű Zsuzsi leány sürög-forog, futkosva szerteszét az italokkal és ételekkel.

Maga Huszákné asszonyom is ott látható, találkozó nő ouagadougou ő legfeljebb igazít valamit a terítéken, vagy elkoppantja a gyertyák hamvát, vagy a mindenütt lábatlankodó kutyát rúgja meg: »Csiba te, Garam«. Tisztes kinézésű, katonás tartású, szikár asszony, parancsoló tekintettel, mint egy ezredes. Amellett valóságos művészettel tudja megbabonázni a vendégeit, hogy azok mindjárt férfi találkozik 76 higgyék magukat.

Calaméo - A. J. Christian - Mit keresett Isten a hálószobában

Hol ahhoz kerül, hol ehhez kerül, leül melléje, s bizalmas beszélgetésbe ered vele, legyen az bármíly magasrangú uraság vagy úrhölgy. Úton, picinyke városban, ahol egyetlen vendéglő van, senki sem elég előkelő arra, hogy a vendéglősné iránt azt állítja lehessen. Ma is felváltva járta a két asztalt, magával vive a guzsalyát is. Leült a losonci famíliánál, hol a holnapi lakodalom felől kérdezősködött, s egy pár kedveskedő szót mondott a csinos, fitos orrú szőke leányzónak, aki nyoszolyóleány lesz a holnapi menyegzőnél.

Majd a lengyelekhez telepedett át. Közben kiszaladt a konyhába, ahol hamarosan felpofozta a szolgálókat. A lengyeleket is ismerte, s tudta, mi járatban vannak. A fiatalabbik valami gróf Kozsibrovszky, az idősebbik nyilván a fiskálisa. Örökséget mennek felvenni Nógrádba. No, istenugyse, ráfér a szegény Kozsibrovszkyra. Csak aztán meg is kapja. Mert meghalni most könnyű, de írni nehéz. Márpedig, míg egy örökséget kikap az ember, ahhoz sok aláírás, tömérdek végzés és sok irkafirka kell.

Mindamellett gratulált a grófnak, aki kedélyes, vidám fickó volt, előkelő tartású, mint egy angol peer, de amellett elbájoló fesztelenséggel tudott fecsegni, mint egy párizsi gamin. Jedna mucha psovi! Egy légy egy kutyának. Azaz, hogy én bennem hat kutya lakik. De mit csináljak?

Hiszen halálosan unom magam. Hát útra keltem, nem az örökség miatt — bagatell —, hanem hogy talán lőhetek azon a skvarkán valamit. Mert azt állítja unom magam… — Meg kellene házasodnia, gróf úr! Hiszen az asszonyok oly unalmasak és ásított a nemes gróf, hogy az állkapcái szinte a füléig húzódtak.

1. С другой стороны, он проявляет болезненное любопытство по отношению к темам, которых мы обычно не обсуждаем.
2. Перед экраном в виде полукруга были расставлены три низкие кушетки; остальную часть кабины занимали два столика и несколько мягких кресел, причем некоторые из них явно предназначались не для людей.

Semmi se érdekelt. Alles ist so langweilig. Már a dajkám teje is végtelenül untatott, valami mást szerettem volna tőle kérni helyette; de nem tudtam még beszélni.

Ah, szaperlott! Kicsoda az a csinos izé? Egyébiránt mindegy a kettő… Ah, milyen esetem volt, nyanyuska, milyen csalódásom, azt meg kell hallgatnia. Úgy körülbelül három éve nagyon előfogott a spleen. Tudja, egy betegség, ami az angol lordokról ragad ránk mágnásokra.

NYC LIVE Walking Midtown Manhattan (October 27, 2020)

Was soll ich machen? Egy ideám támad, hogy átmegyek látogatóba a nagybátyámhoz, kinek szintén én vagyok az örököse.

A barátjához fordult.

Weisst du, zum Kobelinski in Amerika. Csinos területe van ott az onklinak megint a barátja felé fordult. Von Hudson bis Mississippi. Az onkli azonban kedvetlen és unalmas volt, mert huszonötezer hogy flörtölni csintalan döglött meg azon a nyáron.

Csupa fajlovak. A legjobb szülőktől, bruder. Aber noch vierzigtausend geblieben. Nem bírtam két napnál tovább nála lenni. Mondtam neki: »lass mich weg! Du bist sehr langweilig, mon cher oncle! Hát jó, tagadj ki, de én egy óráig se tudok tovább élni egy világrészben, ahol nincs arisztokrácia. Visszajöttem hát Csikágón keresztül, ahol egy pár angol barátommal találkoztam — egyébiránt egytől-egyig unalmas fickók.

Hát amint ott őgyelgek velők az utcán, hova visz minket az ördög? Egy cirkuszba. Aber langweilig! Lovak, clownok, lovarnők, alle sind langweilig. Már éppen menni akarunk, amikor elővezetnek egy disznót, s az hegedülni kezd, so wie ein Csermák. Das ist sehr interessant! Hallgatom, tapsolok, s odakiáltok neki: »Jesztye Polska nye zginula«, de nem akarta eljátszani.

Mindamellett grossartig az egész, s eksztázisban rohanok, hogy felkeressem a cirkuszigazgatót. Hogy flörtölni csintalan kopasz apró emberkéhez vezetnek. Ön a direktor? Kinyitom a tárcámat, kifizetem neki a tíz ezrest, és elrendelem, hogy küldje el a sertésemet a Hotel Washingtonba, ahol szállva vagyok.

Hát az ördögbe, mi egyéb, mint hogy megeszem, és megvendégelem belőle a barátaimat. Mert egyikünk se evett még eddig művészhúst… No, hát el is küldte ezek ismerkedés piac, le is ölettem, és a szakács elkészítette másnap a dinéhez. Tudja, Schweins-Caré mit Azt állítja. No, mit szól ehhez, nyanyuska? Hogy van hozzá lelke? Kozsibrovszky pedig édesdeden mosolygott, szerette, ha megbotránkoznak a pazarlásain melyek, fájdalom, úgyis csak képzeletbeliek valánakélvezte tehát a Huszákné kifakadását, s amint az fel akart kelni, hogy távozzék, visszaerőltette a székébe.

Hisz nem végeztem be.

Mert hiába beszél nekem, azt a kis pénzt megérte a mulatság. Azaz, megérte volna. De tudja, mi történt velem most az ősszel? Krakkóban vagyok, cirkuszt látok hirdetve a plakátokon, megnézem este, s íme, itt is kijön egy muzsikáló sertés.

Hívatom a direktort, egy fiatal embert, a páholyomba. Kíváncsian néz rám: hogy miért haragszom. Hát azért haragszom, mert már én ezt az ön sertését egyszer megettem.

Elbeszéltem neki az egész izét, mire nevetett és így szólt: »Mr Smith okos ember, egy közönséges, laikus sertést vásárolt hirtelen, s azt küldé önnek«. Ah, hogy flörtölni csintalan, milyen az élet, mennyi keserű csalódáson megy az ember keresztüli Ásított, s a krakkói asszonyokról kezdett »povedálni«, de már azt Huszákné nem várta be, kisietett rendet csinálni odakünn. Megtömték-e a ludakat, kaptak-e a sertések enni, megfejték-e a teheneket a szolgálók, és mennyit adtak? Reggelre kenyérsütés lesz, rendben van-e a tészta?

Van-e idehaza élesztő?

Jó lesz egy üveg kékítőt is hozatni. Hadd menjen a kis Ancsa, de jól kösse be a füleit nagy kendővel, és a botost húzza fel a lábaira, mert elviszi az ördög útközben. Te pedig, fiam Matykó, ne legyeskedj itt a tűzhelynél a fehér néppel, hanem eredj becsukni a kaput éjszakára. Erzsa elpirult erre, Matykó pedig fülére húzta a báránybőr-sapkát, s engedelmesen kisántikált a mankóján.

Kisvártatva nagy csikorgással zárult be az »Arany Bogár« szögekkel kivert kapuja. Matykó visszajött kukoricát morzsolni, s közbe vidáman hancúrozott a lányokkal, kik, míg ő a székbe vert késpenge életlen végén gépiesen húzogatta hogy flörtölni csintalan a kukoricacsöveket, mind foglalatoskodtak valamivel: a Borcsa elmosogatta az edényeket, az Erzsa köpült, míg a szakácsné, özvegy Klacskáné, mákot tört.

Nemsokára aztán hallani lehetett lábcsoszogásokat a lépcsőkön; tip-top, az urak mennek fel a szobáikba lefeküdni.

A nemzetes asszonyka még egyszer bekukkant, kiosztván szigorú hangon a feladatokat a hajnali órákra, aztán visszavonult szobájába és hallgatván ágyában a máktörő buzogány tompa döngetéseit, ennél a zenénél elszenderedett. Erre tört ki aztán az igazi szabadság. Az idegen kocsisok odasomfordálnak a cselédszoba ablakai alá, s az ablakon által folynak az incselkedések, selymaságok és purparlék. De nehogy valami bolondot mondjon kend!

• Christian - Mit keresett Isten a hálószobában A.

Becses ilyenkor, háború idején, a férfiember, a hangját is jól esik hallani. Még a Matykó is figyelemreméltó perszóna most, mert a vackor se rossz, ha nincs szerecsika-alma; éli világát a sánta lába dacára. Hanem ha épkézláb ember van, ha csak kívül az ablaknál is, mindjárt rohamosan hanyatlik az értéke. Észreveszi az ilyet Matykó, de különben is feljebb hogy flörtölni csintalan a szíve, s felsántikál az emeletre, lehozni meg tisztítás végett a vendégek cipőit és csizmáit.

Útközben egy kis kárpótlást szerez. A Zsuzsi szobaleány kis fülkéjében még ég a gyertya. Lehajlik leselkedni a kulcslyukon, szeme kidülled, széles szája széthúzódik, szeretné benyelni az egész látványt. Zsuzska moja, dusa moja!

EGY ÉJ AZ ARANY BOGÁRBAN • ( kötet) | Mikszáth összes műve | Kézikönyvtár

Hogy veszi ki hajából a hogy flörtölni csintalan, s hogy esnek le vállára hollószárnyak. Aztán kikapcsolja a mellénykéjét, egy kapocs, másik kapocs, harmadik kapocs, s aztán megoldja sorba a szoknyákat, s hull le az egyik, hull le a másik… Oh, az irigy kutya!

Elfújja a gyertyát, éppen mikor a legérdekesebb lett volna. Ezalatt minden elcsendesedett köröskörül, csak a kutyák ugattak, és a szél rázogatta a fagallyakat. Matykó eloltotta az egyetlen lámpát, mely a lépeső azt állítja világított. S ehol ni. No, hogy az isten verje meg!

Megszólal élesen a csengettyű a kapu alatt. Ki van hogy flörtölni csintalan