Találkozó helyén i kapcsolati franciaország


Salazar és a három Franciaország kapcsolatának elemzésekor egyúttal figyelmet szentelhetünk a francia ellenállás demokrácia utáni vágyának, illetve magának Salazar személyének is, aki Európa kicsiny, legnyugatibb országát és annak új politikáját jelképezte.

Német-francia kapcsolatok a 20. században

E civil vezető mellett pedig figyelmünk három olyan katonaember Pétain, De Gaulle és Giraud szerepére is kiterjed, akik három különböző Franciaországot képviseltek, és akik önálló, egymással versengő külpolitikájuk révén válaszút elé állították a világ államait. A semleges Portugália sem kerülhette el a döntést arról, hogy kivel tartson. Ráadásul e kritikus évek folyamán — számos egymást erősítő tényezőnek köszönhetően — megélénkült a portugálok érdeklődése a franciák iránt, éljenek akár az anyaországban, Francia-Afrikában, Angliában vagy épp Lisszabonban, útban Amerika vagy a világ bármely más tája felé.

Az első sajátos folyamat, melyre a francia—portugál viszony vizsgálatakor utalnunk kell, az találkozó helyén i kapcsolati franciaország váratlan ideológiai és stratégiai közeledés, mely a portugál állam és a vichyi rezsim között végbement. Vagy azt is mondhatnánk, hogy különös rokoni kötelékek alakultak ki a két rendszer között, a dicsőség utáni vágy vagy éppen a kútba esett várakozások jegyében.

Továbbá szokatlan körülmény volt Portugália megnövekedett stratégiai súlya. Az ország a háború elejétől kezdve — földrajzi elhelyezkedése és semlegessége folytán — az információcsere, a propaganda, a politikai és katonai játszmák, az árucikkek és a pénzmozgások forgószínpadává vált, egyúttal pedig a gaulle-isták nélkülözhetetlen támaszpontjává lépett elő.

De Gaulle hívei nyarán kezdtek aktív szervezkedésbe Portugáliában; tevékenységük hatása Marokkóra, találkozó helyén i kapcsolati franciaország vichyi Franciaországra, illetve a németek által elfoglalt területekre is kiterjedt.

Jelenlétük révén Lisszabon hidat képezett a franciák és Nagy-Britannia, illetve a francia anyaország és az attól ben különváló gyarmatok között. A gaulle-isták azonban nem voltak egyedül. Giraud tábornok párthívei diplomáciai jellegű képviseletet hoztak létre Lisszabonban, amely bizonyos ideig a vichyi és a De Gaulle-féle missziókkal párhuzamosan létezett. Számos önkéntes Portugáliában csatlakozott Giraud csapataihoz, illetve Portugálián keresztül utazott De Gaulle londoni főhadiszállására.

találkozó helyén i kapcsolati franciaország

Ez utóbbi szerepe később jóval fontosabbnak bizonyult. Ezt a politológiai, összehasonlító történettudományi nézőpontot mind Salazar, mind Pétain, mind pedig politikai környezetük kijelentései meggyőzően alátámasztják. A két ország közötti kapcsolatrendszer is rokonvonások meglétére utal.

Jól mutatják ezt a politikai szándéknyilatkozatok is, találkozó helyén i kapcsolati franciaország ezek létrejöttét és tartalmát a háborús helyzet és a vichyi rendszer kiszolgáltatottsága erőteljesen befolyásolta.

Salazar védnökséget vállalt Pétain és rendszere felett, és ez mindkét fél számára előnyös volt. Vichynek elsősorban a következők találkozó helyén i kapcsolati franciaország 1. Úgy tűnhetett, ha a kicsi és félreeső Portugália sikerrel felszámolta az Első Köztársaság [4] politikai és pénzügyi instabilitását, akkor a jóval nagyobb Franciaország szintén sikerrel küzdheti le pillanatnyi gyengeségét, és megállíthatja nemzetközi súlyának csökkenését. A mérsékeltségre törekvő vichyi rendszernek kedvezett, hogy Portugália nem állt a világpolitikai események középpontjában.

Portugália hosszabb idő óta divatos turisztikai célpont volt a nem túl nagy létszámú jobb- és szélsőjobboldali francia értelmiség számára, akik nagy örömmel fedezték fel eszmeviláguk néhány elemét a salazari gondolkodásban.

A portugál nép hagyományos vonzalma a franciák iránt a háború során sem hagyott alább, s jóllehet Franciaország nyarán megalázó helyzetbe kényszerült, állampolgárait még mindig nagy nemzet fiaiként fogadták Portugáliában. A salazarizmus mérsékelt, mégis hatékony forradalmisága követendő példaként állt a franciák előtt.

találkozó helyén i kapcsolati franciaország

A salazari rendszer átvétele tűnt az egyetlen politikailag elfogadható megoldásnak, hisz minden más szóba jöhető alternatíva komoly hátrányokkal járt volna: az olasz fasizmust és a német nácizmust a franciák ellenséges rezsimeknek tartották.

A Franco-rendszerrel kapcsolatos fenntartásaikat pedig az okozta, hogy azt beszennyezte a polgárháború áldozatainak vére. Továbbá Spanyolország igényt tartott Marokkóra, és a II. A stratégiailag találkozó helyén i kapcsolati franciaország, de semleges Portugália a hadviselő országoknál alkalmasabbnak mutatkozott szövetség kiépítésére. Ahogy Marc Ferro is emlékeztet rá, [5] Portugália, mint Anglia régi szövetségese, el tudta érni, hogy London kapui ne záruljanak be teljesen a vichyi Franciaország előtt.

Végezetül Salazar — Pétainhez hasonlóan — a kompromisszumos békét tekintette az egyetlen kívánatos megoldásnak a II. Salazar számára szintén tartogatott előnyöket a Vichyvel való együttműködés: A harmincas évtizedben a portugál—francia viszony feszült volt.

Ezt felváltotta egy különleges, ideológiai alapon nyugvó összhang, ami jótékonyan hatott a kétoldalú kapcsolatokra.

Tartalomjegyzék

Salazarnak előnyös volt a szövetségesi viszony Pétainnel, aki noha egy legyőzött és megtört ország élén állt, dicső múlttal és a feltámadás lehetőségét hordozó ütőkártyákkal erős hadsereg, gyarmatbirodalom is rendelkezett.

A semleges, egyben szövetséges vichyi Franciaország ütközőövezetként állhatott a német csapatok ibériai előrenyomulásának útjában. Salazar — Pétainnel összhangban — úgy gondolkodott, hogy a háborút lezáró béketárgyalások csak és kizárólag a semleges államok vezetőinek döntőbíráskodásával képzelhetők el.

Erre a szerepre Salazar mind Pétaint, mind pedig saját magát esélyesnek tartotta. A kétoldalú kapcsolatok szorosabbá fűzésének ideológiai és stratégiai mozgatórugói is voltak, és ezek gyakran a közös eszmerendszerből adódtak. Ezt mindkét állam propagandagépezete mind belföldön, mind külföldön szünet nélkül hangoztatta.

A gyakori tapasztalatcserék, az együttműködés például közigazgatási, társadalomszervezési korporativizmus és ifjúságpolitikai téren, illetve az as portugál alkotmány felhasználásának egyébként sikertelen kísérlete a vichyi rendszer alkotmányos alapjainak megteremtésében, a két rendszer közötti affinitásra engednek következtetni. A kapcsolatokat erősítő egyéb tényezők a háborúval és a háború utáni időszakra vonatkozó tervekkel voltak összefüggésben.

Az Ibériai-félsziget, a földközi-tengeri francia partvidék és a vichyi ellenőrzés alatt álló észak-afrikai terület katonai szerepének visszafejlesztése természetesen az előtti helyzetről van szó fékezhette a német előretörést.

Emellett lehetővé tette egy semleges latin tömb létrejöttét, amely mérsékelt, keresztény alapokra épülő, békés nacionalista rendszereket fogott egybe.

találkozó helyén i kapcsolati franciaország

E szövetség tagjai képesnek hitték magukat arra, hogy mind a demokráciák, mind pedig a nácizmus-fasizmus fogyatékosságait kiküszöböljék, és politikai vezetőiket a békebíró találkozó helyén i kapcsolati franciaország jelenítsék meg. A Pétain és Salazar által egyaránt osztott elképzelés szerint ugyanis a békének tárgyalásos úton, a hadviselő felek kompromisszuma révén kell létrejönnie, hisz a szembenállók egyike sem képes arra, hogy ellenségeit teljesen megsemmisítve, egyedüliként diktálja a békefeltételeket.

Secondary Menu

Végezetül pedig úgy vélekedtek, hogy a salazari mintájú rendszerek óriási erkölcsi tőkét halmozhatnak fel, és ez a háború utáni években követendővé teszi őket a legyengült és identitását vesztett Európa számára. Főbb vonalakban ezek azok az alapvető, a portugál—francia kapcsolatokból levezethető tényezők, amelyek elősegítették, hogy Salazar és Pétain ideológiailag-stratégiailag egymásra találjanak, közeledjenek egymáshoz. Ezek további részletes elemzésére azonban most nem térünk ki.

Az eddigiek alapján nem okozhat meglepetést, hogy Salazar szemében De Gaulle és Giraud pusztán emigránsok voltak, akik cserbenhagyták az egyedül törvényes francia államot, a vichyit, mellyel Portugália kitüntetett kapcsolatokat ápolt.

Annak ellenére, hogy e kapcsolatok személyes és politikai síkon egyaránt teljes egyetértésről tanúskodtak, a portugál vezetés mégis eltűrte a területén tevékenykedő féllegális gaulle-ista és giraud-ista csoportok jelenlétét. Felmerül a kérdés: vajon hogyan volt mindez összeegyeztethető a vichyi rezsimmel ápolt kiváló hivatalos kapcsolatokkal? Számos, bár nyilvánosságra nem hozott kétely fogalmazódott azonban meg — találkozó helyén i kapcsolati franciaország közvetlenül Pétain hatalomra jutása után is — a partner helyzetét és lehetőségeit illetően.

Később pedig, amikor a vichyi Franciaország területét is német csapatok foglalták el, és a Pétain-rezsim két addigi erőssége a hadsereg találkozó ember avignon a tengerentúl a hódítók ellenőrzése alá került, lényegesen megváltoztak a diplomáciai kapcsolatokat és a diplomáciai elismerést meghatározó feltételek.

Ezen túlmenően Salazar világosan látta, hogy a vichyi kormány a németek megjelenésével pusztán formalitássá, bábkormánnyá vált, és minden lépéséhez a hitleri Németország előzetes engedélyét kellett kérnie.

Navigációs menü

Tény az is, hogy Lisszabon szemet hunyt a Pétain-rendszerrel szemben alternatívát kereső franciák portugáliai tevékenysége felett. A gaulle-isták és giraud-isták növekvő nemzetközi elismertségével párhuzamosan pedig a huzamosabb időre szóló modus vivendi keresésére is rákényszerült.

Továbbá Portugália gazdasági érdekei is arra ösztönözték a Salazar-kormányt, hogy a kívánatosnak tartottnál jóval messzebbre menjen az Algíri Bizottságnak [7] nyújtandó kedvezmények terén bár maga a bizottság e kedvezmények mértékével sohasem volt elégedett.

Salazar és a gaulle-isták Miközben Salazar örömmel szemlélte a vichyi állam új, rokonszenves politikai berendezkedését, végig kellett néznie Pétain legfőbb ellenfele, De Gaulle tábornok híveinek lisszaboni letelepedését is. A gaulle-isták az angol követség védőszárnyai alatt már nyarától képviseltették magukat Portugáliában.

De Gaulle székhelye ekkoriban Londonban volt, a Londonba gyors nők tudják, utak pedig mind Portugálián keresztül vezettek. Az itt élő franciák jól szervezett gépezetet hoztak létre híveik Franciaországból történő kijuttatásának, utaztatásának Spanyolországon keresztül és fogadásának koordinálására.

Az emigránsok portugáliai tartózkodása nemegyszer igen hosszúra nyúlt, hisz időre volt szükségük a vízumok megszerzéséhez és angliai utazásuk megszervezéséhez. Mivel azonban szinte mindegyikük papírok nélkül érkezett, a félhivatalos képviseleteknek segíteniük és rejtegetniük kellett őket a portugál rendőrség elől.

A szervezetek, melyek a Franciaországból való kijutást segítették, meglehetősen gyenge hatásfokkal találkozó helyén i kapcsolati franciaország.

találkozó helyén i kapcsolati franciaország

A menekülők nagy részét már útközben sorsára hagyták, azok közül pedig, akik Spanyolországig eljutottak, sokan a francói rendőrség hálójába kerültek. Ezeket általában gyűjtőtáborokba internálták, ahonnan nem mindenki tudott megszökni.

Sokakat hazazsuppoltak, és történetüket a vichyi rezsim propagandacélokra használta fel a gaulle-isták ellen. Azok megpróbáltatásai sem értek azonban véget, akik eljutottak a portugál határig, sőt vízum nélkül át is csusszantak rajta. Portugáliában is legfeljebb csak önzetlen emberek segítségére számíthattak, s ha hányattatásaik végén elérték Lisszabont, hat-hét néha még több hónapot kellett várniuk a szükséges találkozó helyén i kapcsolati franciaország vagy az Angliába szóló hajójegyre.

Ez alatt az idő alatt panziókban, kisebb szállodákban húzták meg magukat — az első időszakban Lisszabonban, később pedig a környező településeken. Néhányan a fővárost övező nyári üdülőhelyeken berendezett gaulle-ista menedékhelyeken találtak szállásra. Még a hőn áhított vízum megléte sem jelentett biztosítékot a továbbutazásra.

You are here:

A férőhelyek száma jóval kisebb volt az utazni kívánók számánál, legyenek ezek legálisan vagy illegálisan Portugáliában tartózkodók. Az egyik lehetséges út Gibraltáron keresztül vezetett, ahová a dél-portugál part egyik kikötőjéből, Faróból indultak hajók.

A legtöbb illegális utas azonban a főváros közelében fekvő Setúbalból kelt útra. A gaulle-ista csoportok — a Franciaországot elhagyók segítése mellett — az ellenállás ügyének felkarolását tekintették másik fő feladatuknak. Nagy szerepük volt abban, hogy De Gaulle felhívásainak tartalma széles körben ismertté vált.

Ezekben az üzeneteiben a tábornok a Pétain-rendszer törvényességét kérdőjelezte meg, és a harc folytatására szólított fel.

A propaganda elsősorban találkozó helyén i kapcsolati franciaország portugáliai francia kolóniát és a portugál népet célozta meg, de a megszállt vidékek és a Marokkói Francia Protektorátus francia népességére is hatni próbált. A gaulle-ista propaganda elsődleges csatornái a rádió és a film voltak, ám más eszközöket, így röpiratokat, füzetkéket, könyveket és fényképeket is felhasználtak.

A lotharingiai keresztek, melyek Elzász-Lotharingia német annexiója [10] óta a hazafias érzelmek fő kifejezőeszközeivé váltak, különösen nagy visszhangot váltottak ki a portugáliai franciák körében: a férfiak kabátjukon, a hölgyek pedig ruhájuk derekán viselték őket. Találkozó helyén i kapcsolati franciaország apró tárgyakat mozielőadások szünetében és más nyilvános helyeken például iskolákban nagy sikerrel osztogatták.

Különösen a mindennapi használatra alkalmas ajándékok itatósok, könyvjelzők, ceruzák voltak népszerűek, amelyeket az emberek megőriztek, és mások által is látható helyen tartottak. A röpiratok terjesztése napról napra nagyobb méreteket öltött, amit a számok is jól mutatnak. A félhivatalos francia képviselet októberében 30 röplapot küldött szét. Az címzett mindegyike húsz példányt kapott ebben a hónapban: pamfleteket, leporellókat, levelezőlapokat, plakátokat, folyóiratokat vagy éppen De Gaulle-ról készült fényképeket.

Az anyag zömét Londonban nyomtatták, kisebb hányadát azonban helyben, Portugáliában állították elő. De osztogattak propagandaanyagokat például mozikban is.

A portugáliai hálózat feladata nemcsak az volt, hogy szimpátiát ébresszen a gaulle-isták iránt az emigráns franciák és a franciabarát érzelmeket tápláló portugálok körében, de Lisszabon fontos központja lett a francia területekre küldendő anyagok elkészítésének is.

Ezek szállítása — akár Spanyolországon keresztül, akár légi úton — óriási nehézségekbe ütközött, és meglehetősen lassú volt. A különböző típusú küldemények többnyire Lyonba vagy a Tengeri-Alpok vidékére érkeztek, ahol fajtánként száz példányt sokszorosítottak belőlük, és ezeket megbízható emberek láncolatán keresztül továbbították. A szállítás veszélyeit látva a portugáliai misszió kapcsolatba lépett a londoni főhadiszállással, és azt javasolta, hogy a Szabad Franciaország küldeményeit ejtőernyővel dobják le Franciaország felett.

A helyszíneket a Nemzeti Ellenállással való előzetes egyeztetés alapján jelölték volna ki, és ez a szervezet vállalta volna magára az anyagok további terjesztését. A nehézségek ellenére számos Lisszabonban feladott csomag célba ért. Az től közepéig a portugáliai gaulle-ista propaganda jelentős fejlődésen ment keresztül. Találkozó helyén i kapcsolati franciaország az elkészített anyagok, mind pedig a hatókör tekintetében túllépte addigi kereteit, és kiszélesedett területileg, szervezetileg, anyagi és emberi erőforrások tekintetében egyaránt.

  1. Ahol találkozni egy komoly ember
  2. Német-francia kapcsolatok a században - Kodolányisok világa
  3. Egyetlen lakás schwarzenbek
  4. Lásd még: Párizs történetePárizs kronológiája A legjelentősebb régészeti kutatások a
  5. Salazar és a „három Franciaország” | Beszélő

A brit és a német propagandagépezet méreteit ugyan soha nem érte el, mégis ellensúlyozni tudta a vichyi rezsim Portugáliában kifejtett tevékenységét, melynek intenzitása már feszültséghez vezetett a portugál—angol kapcsolatokban is.

Megismertette a tábornok célkitűzéseit a megszállt és a vichyi területeken élő franciákkal, az észak-afrikai gyarmatok lakosságával, a portugálokkal, sőt más, Portugáliába vetődött külföldiekkel is. Alapvető információs csatorna volt a Szabad Franciaország londoni főhadiszállása és a Nemzeti Ellenállás otthon maradt tagjai között, továbbá szívén viselte a Portugálián át Londonba igyekvők, káderek, illetve egyszerű állampolgárok sorsát. A portugál fővárosban lévő gaulle-ista képviselet — amely egy francia önzetlen kezdeményezéseként, a lisszaboni angol követség és De Gaulle támogatásával jött létre — re már olyan jelentős tevékenységet fejtett ki, hogy függetleníteni kezdte magát a számára otthont adó lisszaboni angol képviselettől.