Megismerni egy sötét nő. Eltűnök a sötétben - Egy nő megállíthatatlan hajszája a Kaliforniai Gyilkos után
Többnyire középosztálybeli párokhoz tört be, zseblámpával a szemükbe világítva keltette fel őket, megkötözte őket, a férj hátára tányért és csészét rakott, majd jelezte, hogy amennyiben megmozdul és csörömpölni kezd az étkészlet, amíg a szomszéd szobában komótosan megerőszakolja a feleségét, mindkettejükkel végez ami amúgy egy idő után egyébként is szokásává vált, mármint az áldozatai kivégzése.
Nos, a kötet szerzője, Michelle McNamara sajnálatos módon a folyamatos cuccozás kávé és egyéb élénkítők, hogy bírja az éjszakázást, Xanax és egyéb nyugtatók a borzalmak ellen és egy rejtve maradt szívbetegség miatt már nem tudta megérni, hogy elkapják a Kaliforniai Gyilkost ami két évvel a halála után következett beígy — ha közvetve is, de a sorozatgyilkos utolsó áldozata lett.
McNamara megszállottan nyomozott az ügyben, több ezer dokumentumot és nyomott gyűjtött össze az interneten, másokkal együttműködve a bűnesetek helyszínei alapján földrajzi profilozással is keresték a lehetséges gyanúsítottakat, sok nyomozóval is felvette a kapcsolatot, akik közül többen partnerként kezelték őt.
Mindezt szinte teljesen értelmetlenül, mert bár a könyv zavaros felépítése és az irgalmatlan mennyiségű, ránk zúdított random info ellenére egyáltalán nem járt a közelében sem annak, aki végül a tettes lett sokáig a hivatalos szervek sem amúgyelfogásakor pedig a rendőrség hangsúlyozta, hogy McNamara könyvének semmi köze a megismerni egy sötét nő elfogásához.
Ami annyiban egyébként mégsem igaz, hogy ez a könyv segített újra az ügyre irányítani a figyelmet, még ha megismerni egy sötét nő infóval nem is járult hozzá ahhoz bár a végül bevált DNS háromszögeléses módszer szerepel benne.
Arra viszont tök jól rávilágít, az emberek mekkora meggyőződéssel tudnak teljesen téves dolgokat gondolni, állítani.
Két megismerni egy sötét nő Az egyik nyomozó pl. Amikor elkapták hetvenpluszévesen, lányával és unokájával élt a környéken, ahol a bűncselekményeket elkövette.
A másik az, amikor az egyik áldozat megismerni egy sötét nő azt gondolta, azért verte szét lánya, Manuela fejét apró darabokra az éjjeliszekrényen álló lámpával úgy, hogy egy lepedővel letakarta, mert a gyilkosnak bűntudata volt, nem akarta látni az arcát, pedig erről szó sem volt: mint utólag kiderült, mindössze arról volt szó, hogy tanult hibájából, amikor az előző áldozatnál mindezt takarás nélkül tette, sokáig tartott kimosni a ruhájából a koponya és agyvelőmaradványokat, ami időigényes, fárasztó és feltűnő volt.
Az, hogy a kötetnek elég kaotikus a felépítése, nyilván abból is fakad, hogy a szerző elhunyt, mielőtt befejezhette volna és a szerkesztőknek kellett utólag ingyenes társkereső dél- afrikában az anyagot könyvvé, de érdekesen leképezi a nyomozás menetét is, ahol kismillió, látszólag kapcsolatban sem álló információból kell kipuzzle-özni az elkövető személyét.
Érdekes még továbbá, hogy McNamara mennyire empatikus: abszolút az áldozatok szemszögére és traumáira helyezi a hangsúlyt, a gyilkost pedig egyáltalán nem idealizálja, ahogy az a mai krimikben és thrillerekben oly gyakori.
Ami pedig az elkövetőt illeti, utánaolvastam kicsit magyarul nem találtam róla értelmes cikket, de lehet, van valahol és eléggé tereli a felelősséget: azt mondja, lakott benne valaki, aki a gyilkosság és más bűncselekmények elkövetésére biztatta: Jerry.
