Egyetlen hozott éhes mém. Mintegy 23 milliárd forintot kap 32 huszonötezernél több lakossal rendelkező település.

Alig őszülő szép barna ember, kora meglehetős, de hisz épp azért jött, hogy utánajárjon a nyugdíjának. Citizen of Transz-Pénszilvénia, így fejezte ki magát Dzsúri. A telefonban ismeretlen hang: bizonyos Dzsordzs Mádzsár keres.

Egyetlen szabályt követtem, és így fogytam le végül, Fogyni fogok, ha nem eszem

Aztán mintha ugyanaz a személy elváltoztatott hangon: — A nadzsbtrátsád vadzsiok, fíjamm — közli vidoran —, csak innen, Pénszilvéniából, ahol a te nadzs apád volt nekem első undok a test.

Valahogy megértettük, hogy szállást kér egy vagy két éjszakára. Míg rendeződik a nyugdíja. Azt hittük, órák múlva talál ide. Két perc sem — egyetlen hozott éhes mém szól a csengő.

Névtelen csárda

Zubbonyos, micisapkás öregúr, kezében jókora aktatáska. Múlt századi adószedők hurcolásztak ilyet.

Szerényen villogtatta egyetlen egyetlen hozott éhes mém. Sosem járt Marosvásárhelyen. Élesen korgott viszont a gyomra.

Rettenetesen éhes. Nem csoda, húszórás vonatozás, étkezőkocsi zárva.

Szerethetem-e éhségemet fogyás közben?

Gyanús lehetett volna pedig, mégsem tűnt fel: zsíros papírba csomagolt faladékot kotor elő a hatalmas táska mélyéről, azt kívánná elmajkolni csendesen. Tessék csak visszapakolni.

Ejnye már. Ne már, ne már. De biza már.

Szerethetem az éhségemet, miközben lefogyok az A módszer

Nosza, uzsonnázzunk, poharazzunk, aztán hoppsza, látogassunk várost. Kultúrpalota, templomok, Maros-part, Víkend. Késő estére érkeztünk haza, taxival, a Maros vendéglőből.

A gavallér úriembert úgy kiszimatolja a jó pincér, mint farkaskutya a tüdőbajt. Tisztes borravalót adott, s a cechhet is, nem volt túl nagy, ő maga állta. Másnap reggel elkísértem a nyugdíjosztályra, ott lepattintott.

• Ahogy azt Gulyás Gergely már a csütörtök délelőtt bejelentette, a szerdai kormánydöntés szerint 27, az átlagosnál rosszabb pénzügyi helyzetben lévő település számára működési támogatást, 5 nem megyei jogú városnak pedig fejlesztési célú forrásokat biztosít.
• Top de france társkereső

Nincs szükség tolmácsra, ugyanis az egyik alkalmazott, akivel előzetesen megállapodtak, hogy fogadja, jól beszél angolul. Míg főtt az ebéd, feleségemmel azon töprengtünk, honnan a csodából keletkezett ez a hirtelen nagybácsink.

Anyai nagyapám apja valóban egy pennsylvaniai rézbányában pusztult el, felgyülemlett adósságait törlesztendő hajózott át, de nem bírta tüdővel; az ottani lelkész küldte haza a motyóját, a temetési költségek kiegyenlítése után maradt pár dollárral.

Miért nem hallottunk eddig róla?

Délutáni két órára érkezett, az ebédnél tyúkleves, sült csirke, krumplipüré, cikakáposzta elregélte szomorú sorsát. Tulajdonképpen elüldözték onnan.

Hát azok. Zavaros történet; kiderült, ott is gonoszak ám a kámjúnisták. Ő maga pedig itt szeretné érvényesíteni ámérikai nyugdíját. Ő ahhoz szokott, hogy kártyáról fizet, ez a rohadt bank pedig nem fogadja el. Akkor már pakolódott is, vissza kell mennie négy órára, átadni a kenőpénzt, átvenni a bizonylatot, aztán ki az állomásra, ismét vonat, ismét utazás. Nehéz az elüldözött tengerentúliak sorsa.

Névtelen csárda | Krúdy Gyula munkái | Kézikönyvtár

A választ magával vitte. Sokáig hittük, bizonyára mindennapi szappanoperáink hatására, hogy egyszer majd jelentkezni fog a kapott kölcsön tízszeresével minimó. Vagy megcsörren a telefon, és egy óvatos hang megérdeklődi: járt-e ekkor és ekkor minálunk egy ilyen és ilyen, egyetlen aranyfogú nagybácsi?

És bocsánatot kér, és találkát ad a Continentalban. A bárszéken előkelően hervadó hölgy, szipogva szárítja könnyeit, majd sűrű bocsánatkérések közepette egyenlíti ki a tartozást, közben elcsukló hangon orál historizál: az édesapját nagyon megkínozták az ötvenes évek pribékjei, akkor hibbant meg szegény.

Csak Dzsúri

Mindenhonnan megszökik, legutóbb az öregotthonból tűnt el. Alkalmi szélhámoskodásból tartja fenn magát. Egyetlen hozott éhes mém a többi. Sajnos, a valóság majdnem mindig kiábrándító. És a rossz tapasztalat gonosszá teszi az embert. Nemrég úgy rúgtam ki egy középkorú atyafit, hogy a lift nem érte a földszintet.

Az alagsorból üzent föl egyik szomszéddal: engedném vissza, az isten lovába, hiszen nem kéregető, hanem a feleségem falubélije, szegről-végről rokona; kocsival jött, és puliszkalisztet, sajtot, füstölt szalonnát, kolbászt, oldalast hozott, abból a fél disznóból, amit rég kifizettünk neki — még tavaly decemberben. Gömböcöt is, na! Ma is ég a képem a szégyentől.